Teljesítette a Dakart a Sandlander mindkét egysége, Sebestyén Sándor és Bognár József a 72., Pócsik László, Farkas Nándor és Szaller Zoltán pedig a 74. helyen ért célba a világ legnagyobb tereprali viadalán. Kategóriájukban a hetedik és nyolcadik helyen zártak.
“Beérett a kemény munka, valóra vált a gyerekkori álmunk, szinte azt sem tudjuk, hol vagyunk! Annyira friss az élmény, hogy azt érezzük, mindjárt megint be fognak küldeni bennünket a pályára” – kereste a célba érés után a szavakat Sebestyén Sándor. Noha sírni csak a győztesnek szabad, a pilóta bevallotta, hogy a sisak leple alatt elmorzsoltak néhány könnycseppet a célvonalnál. “Nagy büszkeség, hogy magyarként teljesíteni tudtunk egy olyan versenysorozatot, ami még a legnagyobb versenyzőknek is komoly kihívás, azt gondolom, hogy beírtuk magunkat a Dakar nagykönyvébe.”
A pilóta büszke arra, hogy meg tudta mutatni a kételkedőknek, hogy fegyelmezett munkával végig lehet csinálni a versenyt. “Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, ami szerintem a hazai sport számára egyelőre felfoghatatlan, szériaautóval ugyanis még senki nem ért célba a Dakaron. Én úgy döntöttem, hogy először egy T2-es autóval indulok és megnézem, hogy alkalmas vagyok-e a versenyzésre. És igen, sőt vissza fogok jönni és megcsinálom még egyszer, mert a Dakar szelleme megérintett” – mondta Sebestyén, hozzátéve, hogy tavaly ugyan “kidobta” az Atacama-sivatag, idén jó barátságot kötöttek.
A 455-ös rajtszámú Toyotát navigáló Bognár József is azt mondta: még fel sem fogták mi történt. “Nagyon örülünk és köszönjük mindenkinek a munkát, az UNIQA Safety Car és az asszisztencia kamion legénységének is. Én is vissza akarok jönni és újfent megcsinálni a Dakart, elmondhatatlan amit érzek!”
Pócsik László, az UNIQA Safety Car pilótája is elégedett volt a csapatmunkával. “Az egész két hétben egy fölösleges kézmozdulat nem volt, mindenki rendkívül fegyelmezetten tette a dolgát és kvázi jött a papírforma.” Az utolsó szakaszt egyébként rendkívül hosszúnak tartotta. “Az elején lévő 111 kilométer volt a leghosszabb szelektívünk a Dakar idei történetében, egyszerűen nem akart elmúlni, számoltuk a métereket. Ez annak is köszönhető, hogy ma mindent csináltunk, csak nem siettünk. Inkább egy nyugdíjas körutazáshoz hasonlított a dolog, de mindenképpen biztonságosan be akartunk érni. Az utolsó 13 kilométer inkább már a médiának szólt” – összegezte a csapat vezetője.
Farkas Nándor jó szívvel emlékezett az elmúlt 15 nap több szelektívjére, de az utolsó neki sem volt a kedvence. “Egyébként elégedett vagyok azzal a teljesítménnyel, amit hárman elértünk. Kellemesen elfáradtam, az utóbbi 1-2 napban nem sokat aludtunk, jól fog esni a pihenés. A vasat egy kicsit félrerakjuk, ez most elég lesz egy darabig.”
Az utolsó napokat Szaller Zoltán is hosszúnak tartotta. “Az a napi 1-2-3 óra alvás látszik rajtunk, de nagyon boldogok vagyunk. Én a hátsó tengelyen ülök, úgyhogy minden egyes gödröt megszámoltam a Dakar ideje alatt. Összességében megérte, jól éreztem magam. Most már csak meg akarom nézni a záróceremóniát és kényelmesen nyaralgatni Chilében a következő napokban” – osztotta meg terveit nevetve Szaller.
A Pócsik László – Farkas Nándor – Szaller Zoltán hármas a 79. helyen teljesítette az utolsó napot, Sebestyén Sándor és Bognár József pedig egy hellyel mögöttük ért be a célba. Az összetettben ezzel Sebestyénék a 72., Pócsikék a 74. helyen végeztek, míg a T2-es dízelautó kategóriában a hetedik és nyolcadik helyet érték el.
A Dakar január 5-i, első napján még 153 autó rajtolt el Limából, az utolsó napnak azonban már csak 93 autó vágott neki. A mintegy 8400 kilométer össztávú versenyen a Sandlander két egysége 3622 kilométernyi mért szakaszt teljesített. (A szelektív hossza eredetileg 4155 kilométer lett volna, de két napot is lerövidítettek a szervezők az esőzések és a megáradt folyók miatt Argentínában). A szervizkamion – fedélzetén Badics Tiborral, Polczer Miklóssal és Buga Tamással – összesen 5711 kilométert tett meg a tizenöt nap alatt.