Nem a kedvenc szezonjai közé fog tartozni Horváth Lajos Lallernak a 2012-es. Hiába gyűjtött be két ezüstérmet is az év végén, a Gyulán elszenvedett balesete megpecsételte az egész idényét. A tereprally-motoros rehabilitációja szépen halad előre, s most még nagyobb terveket szövöget 2013-ra, mint azelőtt. A végső célja még mindig a Dakar Rallyn való rajthoz állás, 2015-ben.
Szépen és eredményesen kezdődött számodra a 2012-es versenyszezon. Hogy értékelnéd az év elejét?
– Nagyon szépen indult a 2012-es szezon, fantasztikus volt a felkészülés, és óriási elszántsággal vágtam neki az idénynek. Két héttel az első verseny előtt derült ki, hogy több versenyt is rendeznek Magyarországon, ami beleszámít az Európa Bajnokság értékelésébe is. Így kevesebb utazással is lehetőségem nyílt arra, hogy nemzetközi porondon is megmérettessem magamat.
– Áprilisban, Hajdúszoboszlón nyitottuk meg az évet. A II. Aqau Palace Kupán a szombatot a 2. helyen zártam, vasárnap azonban behoztam a hátrányomat, és sikerült megnyernem a viadalt. A versenynaptár következő állomás Kapuvár volt, ahol egy fantasztikus rendezvény keretein belül sikerült ismét jól szerepelnem. Magabiztosnak és fizikailag teljesen felkészültnek éreztem magamat. Június végén Lengyelországba utaztunk, ahol egy elég komoly, mélyhomokos terep várt ránk. Szépen alakultak ott is a dolgaink mindaddig, amíg a vasárnapi futam egy tragédiába nem fulladt. Versenyzőtársunk és jó barátom, Bruno Andrea halálos versenybalesetet szenvedett. A történtek után a teljes motoros mezőny egyöntetűen úgy döntött, hogy feladja a versenyt.
Aztán jött a Gyulai Várfürdő Kupa, ami elég szerencsétlenül végződött.
– Valószínűleg a lengyel verseny hatása alatt voltam még, mindennél jobban szerettem volna győzni, Andrea emlékére. Sajnos ez a futam nem alakult jól: a 3. kilométerben egy féktávot benéztem, és nagy sebességről, egy jobb kanyarban lecsúsztam az útról. Mint egy gerely, úgy csapódtam be a szemközti falba. A baleset következtében az ülésen előre csúsztam, a kormány pedig eltörte a medencecsontomat. Ezek után még visszamentem a szervizparkba, ahol azonban már nem tudtam leszállni a motorról és mentőt kellett hívni hozzám. A gyors orvosi diagnózis minimum 3 hét kórházi fekvésre ítélt. Ezzel azonban még mindig nem ért véget a mizéria, hiszen egy hasi belső vérzésem is keletkezett. 2,5 liter vért kaptam, és egy életmentő műtétet hajtottak végre rajtam.
Hogy vagy most? Melyik szakaszban tart a felépülésed?
– Köszönöm kérdésed, most már jól vagyok. Január 1-jétől elkezdtem a felkészülést: fokozatos terhelés és orvosi felügyelet mellet végzem a munkát, ami napról napra jobb. A felépülésem azonban nem volt zökkenőmentes: a csavarok, amikkel a medencémet rögzítették, megmozdultak és elkezdtek kicsavarodni. Szerencsére 6 milliméter kicsavarodás után megálltak, és egyelőre nem okoznak problémát. Ám év végén újabb műtét vár majd rám, hiszen ki kell majd szerelni a vasakat.
A szerencsétlenség ellenére több díjjal is jutalmaztak év végén.
– A szezon eleje olyan jól sikerült, hogy a kényszerpihenőm ellenére meg tudtam tartani az előnyömet és az előkelő helyezésemet. Az Európa Bajnoki 2. helyezésemre vagyok a legbüszkébb, amit 45 cm3 feletti motoros kategóriában szereztem, de a magyar bajnokságban is ezüstérmet szereztem. Utóbbi eredmény egyben azt is jelentette, hogy az abszolút kategóriában – ahol a motor- és quadversenyzőket egyben értékelik – 6. lettem. Kevésbé vagyok büszke a Rontó Pál díjra, amit az év legnagyobb esése miatt kaptam. Ez az a díj, amit jövőre nem szeretnék megvédeni.
Habár a szezon második felében nem versenyezhettél, azért több alkalom is adódott arra, hogy bemutatkozz, és egy kicsit megismertesd a tereprallyt a sportkedvelőkkel.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjék a mi sportunkat, ezért ahol tudtam, és a sérülésem is engedte, megjelentünk. Többek között a Maricsek Racing Team meghívásának tettem eleget, amikor egy új, fantasztikus kezdeményezésen vettem részt. Rallysok, motorosok és a technikai sportok szerelmesei özönlötték el Kaposvár utcáit, és a Rally Café Rally Show keretében tudtuk szórakoztatni a rajongóinkat. Októberben az V. Örömautózáson jelentem meg, ahol olyan élményben volt részem, amiben az előtt talán még soha. Felemelő érzés volt, mikor beteg gyerekek szemében láttam a boldogságot, amit az okozott, hogy ilyen közel kerülhettek egy-egy versenyzőhöz, és átélhették a sportunk nyújtotta életérzést.
Gondolom a gyógyulás, felkészülés mellett folyamatosan követed a Dakar eseményeit is. Mi a véleményed az idei viadalról?
– Abszolút figyelem az eseményeket, hiszen a nagy tervem, hogy 2015-ben jómagam is részese legyek ennek az őrületnek. A Dakar Rallyt nemcsak mint szurkoló, de mint szakértő is követem, ugyanis több motorsporttal foglalkozó oldalnak írom meg a véleményemet a versennyel kapcsolatban. Az idei egy nagyon furcsa év, mert az egyik nagy esélyes, Marc Coma a vállsérülése miatt sajnos nem tudta vállalni a versenyt, így a címvédő Cyril Despresnek nagyon nagy esélye nyílt arra, hogy játszva nyerjen. Igen ám, de a gépezetbe egy kis por került, és fiatal titánok, akik a trónjára vágyakoznak, igencsak meghúzgálták a bajuszát. Úgy érzem, hogy Despres teljesen tisztában van a verseny alakulásával, és tökéletesen felügyeli azt. Mint a macska az egerekkel, úgy játszadozik a titánokkal: engedi őket harcolni egymással, de amikor már kicsit meglógnának, akkor beerősít, és máris átveszi a vezetést, majd kezdődik minden elölről. Nagyon remélem, hogy a végén azért majd ő halad át elsőként a célvonalon, mert mint ember, és mint sportoló, nagy tisztelője vagyok és példaképnek tekintem.
Mit tervezel 2013-ra?
– Nagyon nagy terveink vannak 2013-ra. Egy új csapat tagjaként szeretném megszerezni az Európa Bajnoki címet, és a magyar bajnokságban is szeretnék a dobogó valamelyik fokára állni. Emellett Világkupa futamokon is szeretném majd megmérettetni magamat. Tervezek egy ázsiai vagy egy afrikai sivatagi homokozást, ami már alapozás lenne a Dakar Rallyra. A felkészülés, versenyzés mellett azonban nagyon fontosnak tartom a társadalmi szerepvállalást is – jótékonysági rendezvényeken szeretnék segíteni a beteg gyerekeknek a felépülésben, valamint a Vöröskereszt munkáját támogatva a véradásra szeretném majd buzdítani az embereket. Ez lenne az én hálám az Égieknek azért, hogy vigyáztak rám és sikerült felépülnöm a betegségemből.
– Nagyon várom már, hogy újra motorra ülhessek, mert úgy érzem, hazaértem a tereprallyba, és megtalálom a számításomat ebben a sportban. Szánt szándékom, hogy az év során rengeteg emberrel megismertessem ezt a sportot, és ezáltal belátást nyerjenek abba, hogy mi miért is törjük magunkat.
Horváth Judit