Egy 0-10-es skálán hogyan értékelnétek a 2023-as szezont, és miért?
- Szilveszter: Nem tudunk skálázni és nem is akarunk. Összességében jól szervezett és izgalmas versenyeken vettünk részt a 2023-as szezonban. Nekünk különösen izgalmas volt, hiszen több, mint egy éve küzdünk egy rejtélyes műszaki problémával, ami miatt megszámlálhatatlan alkatrészt cseréltünk, de nem találtuk meg a hiba forrását.
- Barbara: Rengeteget dolgoztak a srácok a műhelyben, temérdek alkatrészt rendeltünk és cseréltek ki a kocsin, Szilveszter folyton tesztelt, aztán a versenyen hol előjött a hiba, hol nem. Ez sajnos rányomta a bélyegét az idényre. Ettől függetlenül viszont amikor jól ment az autó, remek időket futottunk a gyorsaságikon.
Melyik volt a kedvenc versenyetek?
- Barbara: A nyirádi. 😉 Hát persze, hogy a hazai. Rengeteget ad, hogy ismerősök és barátok szurkolnak, támogatnak. Az egyik csapattagunknál akadt egy műszaki probléma, amihez kellett egy olyan alkatrész, ami nem volt náluk. Két telefonhívás, és már hozták is a helyi srácok. Innen is köszi Barnának és Árpinak.
- Szilveszter: A nyirádi verseny valóban olyan pályákat hozott, ami a régi időket idézte. Szeretjük a sáros, dagonyázós versenyeket. Kiegyenlítődnek az autók közti műszaki különbségek, és az eredmény a pároson múlik.
Mit tanított nektek a tavalyi szezon?
- Szilveszter: Nekem semmit, mindent tudok. 😂
- Barbara: Tudjátok, én inkább lelki oldalról közelítem meg ezeket a kérdéseket. Nem mondanám, hogy most tanultuk, viszont idén is bebizonyosodott, hogy a kedvesség, a segítőkészség és a bajtársiasság kifizetődő. A gyorsaságikon ellenfelek vagyunk addig, míg nem áll a másik a pálya szélén. A szervizparkban barátokként üdvözöljük egymást és nem kérdés, ha kell alkatrész, szerszám vagy bármi, azt adunk. Nagyon jól esik, amikor elismerő szavakat kapunk hol az eredmény, hol a hozzáállásunk miatt.
Mi volt a legnagyobb kihívás?
- Szilveszter: Barbi nélkül kellett elmennem a Hungarian Bajára.
- Barbara: Nyáron fesztiválokon dolgozom a kamionnal, idén a Sziget és a Hungarian Baja egy időben volt. Nagyon sokat törpöltünk rajta, hogy szabad-e lelépnem a fesztiválról a verseny miatt, de úgy láttuk helyesnek, ha nem hagyom ott a rendszert. Először próbáltuk Mírát megfűzni, hogy navigáljon Szilveszternek, ám végül Simon Peti ült vissza. Technikai hiba miatt kiálltak. 2024-ben ismét fedi egymást a két esemény, van min agyalni.
Idén melyik versenyt várod a legjobban?
- Barbara: Mindegyiket! Talán a Desert Express 300 az, amit a leginkább várok. Az lesz az első versenyünk és ott még nem voltunk. Minden új pálya izgalommal tölt el. Mondjuk az is igaz, hogy én annyit nézem a méterszámlálót a visszaszámolás miatt, hogy a jelek előtt 100-150 méterrel nézek fel…majdnem minden szakasz új.
Mi az, amit idén biztosan másképp fogsz csinálni, mint tavaly?
- Szilveszter: Nem hinném, hogy bármit is máshogyan kellene csinálnunk. Motiváltak vagyunk, Bartha Sanyival és Takács Viktorral a legjobb tudásunk szerint készítjük fel és szervizeljük az autót.
Melyik az a 2023-as tereprally-s story, amit mindenképpen megosztanál és amit minden barátodnak elmesélnél?
- Barbara: Minden versenyen akadt felemelő és bosszantó esemény is. Meg olyan is, ami megszépült. A ROC versenyen a szombati napon elsőként rajtoltunk. Köd és hideg volt. A sáskai erdős csiki-csuki utolsó szakaszán olyan mély és kikerülhetetlen pocsolyák keresztezték az útvonalat, az első és oldalsó ablakokon zúdult be ránk a jéghideg víz. A rövid etapidő miatt áttéptünk Pusztamiskére, ahol egy mentős és Szilveszter masszírozgatta a kezeim, annyira lefagytak. Volt ugyan másik kesztyűm, de a kesztyűtartóban az is elázott. Talán az utolsó gyorson volt szíjszakadásunk a 30-as zóna előtti szűk, bokros részen, nem tudtak volna elmenni mellettünk az utánunk érkezők. Vissza kellett tolnunk az autót oda, ahol a többieket nem feltartva és biztonságban tudunk szíjat cserélni. Ezzel sajnos elment a verseny, de mégis jó szívvel gondolunk rá vissza.