Egy 0-10-es skálán hogyan értékelnéd a 2023-as szezont, és miért?
- Erős 8-asnak de csak azért mert hiszek benne, hogy még van benne több. Nagyon jó emberekkel, egy igazi Csapattal vagyok körülvéve. Nagyon szeretem és tisztelem őket, ami úgy érzem, hogy kölcsönös és ez egy igazi energiabomba számomra. Olykor elég nagy kihívás egy ekkora csapat, de ez volt a vágyam és idén kiteljesedtünk versenyzőkből, szervizcsapatból és egy igazán profi média stábból is. Mindenki egy célért dolgozik úgy, hogy mosolygunk, vidámak vagyunk és élvezzük minden pillanatát. Nyolc autóval és egy motorral indultunk összesen 10 tereprally- és 5 rally futamon, mellette pedig a Juniorjaink – Bazsa és Martin – 7 rally-cross versenyen, valamint megszámlálhatatlan teszten. Ezt azért mindenkinek akarni kellett, de akartuk is. A háttérben persze elképesztő munkát végez a szervizcsapat is, de a hétvégék logisztikája, a szállások foglalása, a közös vacsorák és a szervizpark építése, bontása, az alkatrészek beszerzése azért okoz néhány álmatlan éjszakát, hiszen nem egyszer történik, hogy akár 36-40 fő a csapat. De ez egy édes teher!
Melyik volt a kedvenc versenyed?
- A mi versenyzésünk inkább csak játék szerű bár amíg megyünk azt komolyan vesszük. Sok versenynek én vagyok a szervezője és nem fair úgy pontokat gyűjteni, hogy az az érzés legyen bárkiben is, hogy mi ismerjük a pályát. Egyébként ismerem mert én találom ki mindig a nyomvonalat, de szerintem nem jobban mint azok, akik évek óta versenyeznek rajta és pontosan tudják, hogy hol, milyen tempóban lehet elvállalni. Az év első fele még sok technikai hibát hozott, de nem adtuk fel és az októberi Balkan Off-Road Rallye hozott egy nagyon fontos áttörést számomra, ahol szinte problémamentesen értünk célba 1200 km szelektív szakasz után. Itt nagyon összeérett a Csapat és őszintén örültünk a sikernek. Óriási élmény volt utána a kegyetlen időjárásban lezajlott Raid of the Champions és az évünket záró Mikulás Rally is, ahol tizedmásodpercre kiélezett csatákat vívtunk minden gyorsaságin a Facebook hirdetésünk nyerteseként beugrott navigátorral Kiss Hannával. Végül Miklós Csabáék győztek, de az a verseny talán életem legnagyobb versenyélménye volt, mert tudom, hogy mindannyian a legtöbbet adtuk ki magunkból. Huhhh… Majdnem elfelejtettem, hogy minden év elején az egész csapat Kapnikbányán épül fel egy havas, jeges hegyi versenyen és az olyan élményt adott, hogy az utolsó gyorsaságin sötétben és szakadó hóesésben az élménytől bekönnyeztem… Tehát, melyik volt a kedvenc versenyem? Mindegyik, hiszen a tereprali az életem! 😉
Mit tanított neked a tavalyi szezon?
- Még több alázatot és azt, hogy az értéket soha nem kapod meg ingyen. Viszont elszántsággal, kitartással és alázattal nagyon messzire juthatsz. Ha eljutottál valahova akkor már nem állhatsz meg és főleg nem fordulhatsz vissza mert nagyon hamar felemészt a rendszer. Ezek egyébként mind a tereprali üzenetei és tanításai is.
Mi volt a legnagyobb kihívás?
- A XX. HunGarian Baja megszervezése és lebonyolítása. Mindig nagy kihívás de tavaly igazán különleges akadályokba ütköztem. Nyilván nem segít egy katonai gyakorlótér hasznosításában a szomszédos országban zajló háború aminek hatására kilenc(!) alkalommal kellett módosítanunk a szelektív szakaszok nyomvonalát, de ez mind semmi volt ahhoz képest amit az emberi ostobaság, -irigység és -gonoszság okozott. De ami nem öl meg, az megerősít. Így viszont hálásnak kell lennem, hogy Várpalota ismét otthont adott a Világ- és Európa-kupa terepralinak.
2024-ben melyik versenyt várod a legjobban?
- Tele vagyok tervekkel, újításokkal és kihívásokkal a szervezői oldalról. Nekem még mindig minden verseny egy új kihívás. Akár a nyomvonal kisebb-nagyobb módosítása akár a verseny struktúrája szempontjából. Öt versenyt szervezünk a bajnokságban és a Csapat szempontjából sem hinném, hogy kevesebb lesz a feladat, de ez így a jó. Ma a havas versenyt várom a legjobban mert az van a legközelebb és imádom minden pillanatát hiszen olyan mint egy sítábor. Ráadásul idén közel 80 km gyorsasági szakasz lesz az eddigi 20 km helyett, tehát még kihívásként is komoly. Aztán ha már jövünk onnan haza, már az új Desert Express 300 versenyt fogom a legjobban várni és így tovább! Tervezzük egyébként a Fenix Rallyt is, ami az első sivatagi maratoni verseny lenne az életemben és bár eddig nem vágytam rá de a tavalyi Balkan Off Road után egy kicsit megváltozott minden és szívesen átélném azt a csapatmunkát ismét, valamint azt a rendezői szolgáltatást, amit Alex Kovatchev képvisel.
Mi az, amit 2024-ben biztosan másképp fogsz csinálni, mint idén?
- Azt hiszem reggelente eggyel több fájdalomcsillapítóval fogom indítani a napot és Pápocon a bányába beugrásnál a gázt nem veszem el! 😀
Melyik az a 2023-as tereprally-s story, amit mindenképpen megosztanál és amit minden barátodnak elmesélnél?
- Örök emlék marad… 5-6 éve a Családommal Erdélyben kirándultunk. Quadokkal túráztunk Korond, Parajd, Farkaslaka környékén csodálatos utakon, környezetben. Egyszer csak megérkeztünk a Jézus Szíve Kilátóhoz, ahol megpihentünk és gyönyörködtünk a tájban, beszélgettünk és teljesen beszippantottak a környéken látottak. Azt hiszem beteges lehet de fejben azonnal versenyt kezdek szervezni, ha földutat látok. Hát, itt csak azt láttam órákon keresztül és azonnal kombinálni kezdtem de hamar elengedtem hiszen a XXI. századdal már teljesen összeegyeztethetetlennek tűnt ezen a környéken ilyesmi. Talán túl nagy volt ott a nyugalom de azért jól esett ott pihenésképp tervezgetni kicsit… Idén a Balkan Off Road Rally harmadik napján egy 20 km/h sebességkontroll zónában lassan gurultunk felfelé és gyanútlanul pihegtünk egy kicsit, amikor egyszer csak egy fa mögül kibukkanva megérkeztünk a gigantikus méretű kilátó lábához. Nem akartam hinni a szememnek! Annyira megható volt ez a pillanat számomra, hogy soha nem felejtem el. Nem mellesleg ez a nap volt a leghosszabb maraton szakasza a versenynek ahol este kiderült, hogy mi voltunk a leggyorsabbak és ezért a nyakunkba akasztották a győzelemért járó érmet is.