OPEL DAKAR TEAM – DAKAR RALLY

-1. nap

Túl a kötelező rituálén

A versenyek előtti utolsó nap mindig az ördögé. Kötelező végigmenni a feladatokon, egymás után kipipálni mindegyiket, de igazándiból senki sem szereti.
Még úgy sem, hogy Szalay Balázsnak és Bunkoczi Lászlónak már van rutinja ebben, hiszen az Opel Dakar Team pilótájának ez már a tizennegyedik Dakar ralija lesz, míg Bunkoczival közösen a kilencedik. Ráadásul az adminisztratív és technikai ellenőrzés nem csupán a Dakaron kötelező, hanem az összes többi terepraliverseny előtt is… Igaz, azért számításba kell venni, hogy itt vannak a legtöbben, vagyis itt tart a legtovább a papírmunka.
Noha magyar idő szerint szombaton 21 órakor még nem értek véget a átvételek, azt már most lehet látni, hogy nagyságrendileg 130 autós páros nevezett az idei versenyre, ami az utóbbi négy év legmagasabb indulólétszámát sejteti a kategóriában. Úgyhogy Szalayéknak nem lesz könnyű dolguk, ha jó eredményt akarnak elérni. Eddigi legjobbjuk egy 20. hely, ezen szeretnének lehetőség szerint javítani.
Egyelőre azonban az adminisztratív teendőkön kellett átlendülni, amelyet hiába igyekeznek évről évre egyre inkább megkönnyíteni a szervezők, így is minden csapatnak órákon keresztül tartó elfoglaltságot jelentett a katonai légierő limai bázisán, ahol egyébként nyáron a Pánamerikai játékok sportlövő versenyeit is megtartják majd.
Szalay és Bunkoczi türelmesen várt (mást nem is nagyon tehetett) az Opel Grandland X mellett ácsorogva, még szerencse, hogy közben rég nem látott ismerősökkel is találkozott, akikkel egyrészt fel tudta eleveníteni a régi sztorikat, másrészt eszmét tudott cserélni az előtte álló nagy feladatról, arról az 5000 kilométerről, amely az elkövetkező napokban, Peruban vár a mezőnyre.
A 41. Dakar rali vasárnap az ünnepélyes rajtceremóniával kezdődik, hétfőn pedig már az első mért szakaszt teljesíti a mezőny.

0. Nap

Az utolsó nyugodt nap. Legalábbis egy ideig. A Dakar-mezőny nagy része – az, amelyik már az előző napon átesett a kötelező adminisztratív és technikai ellenőrzésen –, szabadnapot kapott vasárnapra, csak délután (magyar idő szerint késő este/éjszaka) az ünnepélyes rajtceremónián kellett tiszteletét tennie. A dobogót az óceánparton, a nyüzsgő Dakar-faluban jelölték ki, ahová kora délutántól már szinte lehetetlen volt bejutni. Nem ártott, ha az ember versenyautóval, motorral vagy kamionnal van…

A tizennegyedik Dakar raliján induló Szalay Balázs vasárnap délelőtt úgy döntött, Lima újabb részeit fedezi fel magának: ezúttal a Huaca Pucllanát, az időszámításunk után 200 és 700 között agyagból épült piramist látogatta meg – ez a belvárosban álló építmény annak idején szent hely volt, így Szalay talán némi felsőbb segítségben is reménykedhet az előtte álló tizenegy napban. Szüksége is lesz rá, hiszen az idei Dakar sem ígérkezik könnyebbnek, mint a többi, sőt… Mivel száz százalékban homokon zajlik a verseny, a sivatagi tapasztalat aranyat ér majd. „Jó néhány versenyzővel beszélgettem az elmúlt napokban, és kivétel nélkül mindenki az utóbbi évek egyik legnehezebb megméretésére számít, mert bármennyire is tapasztalt az ember, az itteni dűnék mindig nagy kihívást jelentenek – mondta Szalay. – Elég csak a tavalyi versenyre gondolni, amikor úgy leestünk itt egy dűnéről, hogy alaposan összetörtük az autónkat. Bízom benne, hogy idén elkerül minket a balszerencse.”

Ezután Barrancót, vagyis a művész negyedet vette célba Szalay, ahol a hangulatos kis bárokból és éttermekből beszélgetés hangja szűrődött ki. A Csendes-óceánig vezető sétányon hömpölyögtek az emberek, a járda két szélén idősebb asszonyok kézzel készített karkötőket és egyéb csecsebecséket árultak, a Tulipán macska névre hallgató kávézó nyitott ajtaján bárzongora hangja szűrődött ki – tisztára olyan volt a hangulat, mint egy Rejtő-regényben.

Bár az Opel Dakar Team pilótája meglehetősen babonás, ezúttal nem vett semmiféle kabalát, viszont megkóstolta a helyi ételkülönlegességet, a chevichét, ezt a lime-ban és chiliben pácolt nyers halat, amelyet a helyi tradíciónak megfelelően kukoricával és édesburgonyával tálaltak.„Jól jött ez a kis lazítás a rajt előtt, mostantól azonban csak a versenyre koncentrálunk – mondta Szalay. – Az autónk jó, és mi is nagyon várjuk már, hogy végre tényleg elkezdődjön a verseny.”

1. Nap

Nyolcvannégy kilométernyi dűne várt a mezőnyre a nyitó napon, az Opel Dakar Team kettősének, a Szalay Balázs, Bunkoczi László duónak azonban ez nem okozott gondot. A 83. helyen rajtolt, és miután több tucatnyi vetélytársát megelőzte, a 42. helyen ért célba. „Minden versenyző szereti az ilyen ritmusos szakaszokat, mint amilyen a mai volt, de persze ahhoz, hogy ennyit előzzünk, kellett az is, hogy a Grandland X tökéletesen vegye a dűnéket – mondta Szalay Balázs, akinek ez a 14. Dakarja. – Ma kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár ránk az elkövetkező tíz napban, hiszen ezt a pályát csak bemelegítésnek szánták a rendezők, és már ez sem volt könnyű. A közepén volt egy folyómeder, ott lehetett volna gyorsan menni, de addigra már annyi vetélytársunkat utolértük, hogy iszonyú nagy volt a por, szinte nullára le kellett lassítanunk. Ennek dacára nagyon élveztük a napot, s várjuk a folytatást.”

S hogy miként látta a szakaszt a navigátorülésből Bunkoczi László?
„Azt hittem, könnyebb lesz, ehhez képest nagyon kellett koncentrálni – mondta el Bunkoczi. – A szakasz legvégén jól jött a tavalyi tapasztalat is, mert noha most az ellenkező irányból teljesítettük a pályát, mint egy éve, emlékeztem, hogy nagyon nehéz volt megtalálni az egyik GPS-pontot, ugyanis az egy kerítés tövében volt, s drótháló miatt az ember szeme nagyon kívánta a kanyarodást. De kis odafigyeléssel azért meg lehetett találni, s mi meg is találtuk. Nagyon kellett már egy ilyen gond nélküli nap a lelkünknek, és holnap a légkondit is bekapcsoljuk. Hogy miért nem tettük meg ma? Mert rövid volt a szakasz, és jó erőben éreztük magunkat. De holnap bekapcsoljuk, s reméljük, ez szárnyakat ad nekünk a várható hőségben.”

2. Nap

Az Opel Dakar Team kettőse, Szalay Balázs és Bunkoczi László lendületben van!

A Dakar rali második napra rendelt, 342 kilométeres szelektív szakaszán a páros a 30. helyen ért célba, vagyis újabb 12 helyet javított, és már az összetettben is a 30. helyen áll. A Grandland X magyar pilótája úgy érzi: lehet ez még jobb is! „Újabb jó napon vagyunk túl, annak ellenére, hogy akadt azért egy két kalandunk – mondta Szalay, akinek ez a 14. Dakarja. – Volt például egy magas dűne, amelyre elsőre nem tudtam felvinni az autót. Az igazsághoz tartozik, hogy a guminyomást nem engedtük le annyira, mint tegnap, mert ezúttal köves szakaszok is szerepeltek az útvonalban, úgyhogy ez is lehetett az oka, a lényeg, hogy mentünk felfelé a dűnén, de egyszer csak elfogyott az erő, úgyhogy lefordítottam a kocsit, nekifutottam újra, és akkor már nem volt gond.”

A pilóta a pályáról elmondta, hogy az első hatvan kilométeren nehéz dűnéken autóztak, azt élvezetes tengerparti követte, majd pedig egy gyorsabb szakasz egy folyómederben, a végére pedig még „rádobtak” a rendezők negyven kilométernyi dűnét, amely navigációs szempontból sem volt egyszerű. „Navigációs szempontból az egész nap nagyon nehéz volt, mert elképesztő mennyiségű irányváltás szerepelt az itinerben – mondta Bunkoczi. – Már az elején is láttuk, hogy jó néhányan keresgélik előttünk az utat, de az utolsó dűnesorban aztán minket is megevett a fene, mert volt egy olyan irányváltás, amit ha visszamennénk, akkor se találnék meg. Volt egy kis szerencsénk is, mert sokan már visszafelé jöttek a rossz irányból, s bár addig is éreztük, hogy nem jó helyen vagyunk, akkor már biztosak voltunk benne. Aztán megláttuk a helikoptert és rátaláltunk a helyes nyomra. Én mindig nyugtával dicsérem a napot, és ez a nap most meg is érdemli a dicséretet: az autó is jól muzsikált, mi is összeszedettek voltunk, s úgy érzem, az elmúlt két nap megalapozta az előttünk álló nyolcat.”

Nem csupán Bunkoczi, hanem Szalay is nagyon optimista: úgy érzi, lendületben van. „Nagyon élveztem ezt a napot, az autó tökéletes volt, mi pedig sokat előztünk, sőt, szinte folyamatosan előztünk, ennek is köszönhető a harmincadik hely, aminek nagyon örülök. Remélem, még tudunk javítani – most úgy érzem, lesz ez még jobb is.”

3. nap

Az Opel Dakar Team kettősének ezen a napon a sziklákkal gyűlt meg a baja (három különböző helyen is), ám a legfontosabb, hogy a napot a 41. helyen zárta, az összetettben pedig a 28. helyről várja a folytatást a Szalay, Bunkoczi páros. Igaz, a szervizcsapatnak lesz dolga ma éjszaka.„A sziklák ma nem voltak a barátaink, az biztos – háromszor is borsot törtek az orrom alá – mondta az Opel Grandland X pilótája, Szalay Balázs. – Az első komolyabb dűnesornál az egyik homokdomb tetején átbuktattam az autót, és éreztem, hogy a kocsi alatt egy szikla van, mert azon pont megakadt. Fel kellett emelni a Grandland X-et, s kiszedni alóla a sziklát, ami eltartott egy darabig, ráadásul közben az egyik side by side buggy a kerekével nekicsúszott Lacinak, aki ült a keréknél. Szerencsére nem lett nagyobb baj, mentünk tovább, majd néhány kilométerrel később egy éles kő kivágta a bal hátsó abroncsot, azt kicseréltük, de a neheze csak ezután jött, mert a porban nem láttunk semmit és egy szikla kiütötte az első futóművünket. Kiszálltunk, megnéztük, csóváltuk a fejünket, és elvergődtünk valahogy a CP2-ig, ahol Darázsi Zsolt ránézett, és azt mondta, hogy kibírja. Akkor gázt adtunk megint. A kerekek összevissza állnak, és billeg az autó, de itt vagyunk a célban, és ez a lényeg.”

Bunkoczi hozzátette, navigációs szempontból sem volt könnyű ez a nap, mert 102 GPS-pontot kellett érinteni, ami azért adott munkát a navigátoroknak bőven. Ezen felül az ásás és a kerékcsere sem egyszerű művelet a sivatagban. „A navigáció sem volt könnyű, de Balázsnak ezen a napon mégis nehezebb dolga volt, mert a nullához képest egy negyeddel elfordult a kormány, amikor kiütöttük az autó alól a futóművet, úgyhogy onnantól kezdve minden jobbkanyarban hármat kellett tolatnia a szerpentinen, hogy be tudjunk fordulni – mondta Bunkoczi. – Most tényleg az a legfontosabb, hogy bent vagyunk a célban, már csak 462 kilométer van hátra a táborig, és onnantól kezdve már jó kezekben lesz a Grandland X.”

A Dakar rali holnap a maratoni szakasszal folytatódik, ami azt jelenti, hogy holnap este csak a versenyzők szerelhetik a saját járművüket egy külön táborban, ahová a szervizcsapatok nem mehetnek, majd egy újabb szakasz után tér vissza a mezőny Arequipába.

4.Nap

Ahogy arról már írtunk, a páros késő este érkezett meg a táborba a szerdai, eseménydús szakaszról, amelyen egy szikla szétütötte az Opel Grandland X első futóművét, úgyhogy a szervizcsapat este tíz után kezdte el a munkát, s csak nem sokkal azelőtt fejezte be, hogy Szalayéknak indulni kellett a rajthoz, vagyis úgy reggel fél hét tájban. „Nagy kő esett le a szívemről, amikor meghallottam, hogy a fiúk reggel beindítják az autót, és elmennek vele egy tesztkörre – mondta Szalay. – Nyilván nem olyan a Grandland X, mint újkorában, de ezt nem is lehetett elvárni ilyen rövid idő alatt. Amit lehetett, a csapat megtett, s a lényeg, hogy menetkész a kocsi…”

Ezen a napon egy 351 kilométeres szakasz várt a mezőnyre, amely két részből állt, a kettőt egy úgynevezett neutralizációs szakasz (50 km) választotta el egymástól. További adalék, hogy ez volt a maratoni első napja, vagyis csütörtökön este kizárólag a versenyzők szerelhették az autóikat, és csupán azokat az alkatrészeket használhatták fel ehhez, amit magukkal vittek a külön erre a célra kialakított tacnai táborba. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mi történt a szakaszon!

„Kőkemény nap volt ez – már megint – jelentette ki Szalay. – Azzal kezdődött, hogy elakadtunk a mély, púder-szerű homokban, vagyis a fesh-feshben. De annyira, hogy az autó nem volt hajlandó megindulni, mindig csak annyit ment, amennyit a trepni engedett. Méterről méterre küzdöttük előre magunkat. Ezt követően a pálya szűkebb részén az egyik versenyzőtársunk elakadt éppen az út közepén, és képtelenség volt kikerülni. Választottunk egy új útvonalat, és megint kezdődhetett az ásás, de ebben a játékban már nem voltunk egyedül, akadtak partnereink, akik szintén ki akarták kerülni a veszteglő járművet.”

A szakasz első részét a 36. helyen zárta a páros, de azt a szabályoknak megfelelően nem értékelték külön, hanem összeadták a két szakaszon elért eredményt. Így jött ki a 32. pozíció Szalayéknak, s ez egyben azt is jelenti, hogy tartják 28. helyüket az összetettben.„A szakasz második részén vadul bekezdtünk, azt gondoltam, hogy itt a lehető leggyorsabban végig kell menni, nehogy ránk sötétedjen. De mégsem volt olyan gyors, mint szerettem volna, mert annyira fújta a saját poromat a szél, hogy többször meg kellett állnunk, mert nem láttam, merre kell menni. Mintha éjszaka lett volna az autóban. És ez még mindig nem lett volna baj, de amikor kiértünk a második szakasz végére, észrevettük, hogy defektünk van. Kicseréltük, de kétszáz méter múlva kiderült, hogy a bal első abroncs is lyukas, szóval azt is le kellett cserélni. Ezzel viszont az a helyzet állt elő, hogy vár ránk egy hosszú szakasz pénteken, de nincs pótkerekünk… Nagyon észnél kell lennünk…”

5. Nap

Megdolgoztak ezért a pihenőnapért! Kezdődött azzal, hogy két órával halasztották a rajtot a sűrű köd miatt, majd folytatódott azzal, hogy volt olyan része a pályának, amelyen a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős percekig állt egy helyben, mert annyira fújta a szél a port és a homokot, hogy egyszerűen semmit sem lehetett látni. Már azon gondolkodtak, hogy az autóba épített, biztonságért felelős kommunikációs rendszeren felhívják a rendezőket, hogy közöljék: ez veszélyes.

Végül azonban az Opel Dakar Team párosa még sötétedés előtt kiért a Tacna és Arequipa közötti szakaszról (amely a maratoni második napja volt), igaz, ehhez az is kellett, hogy a hármas ellenőrzőpontnál a rendezők félbeszakítsák a versenyt, amelyet a sűrű köd miatt már nem lehetett volna biztonságosan befejezni. „Nagyon nehéz pálya volt, főleg azért, mert sem fékünk nem volt, sem pedig pótkerekünk – értékelt az Opel Grandland X pilótája, Szalay Balázs. – Volt egy pillanat, amikor Laci a Sentinelen fel akarta hívni a rendezőket, mert már percek óta egy helyben álltunk, és nem láttunk semmit, mert annyira fújta a port a szél. Egyébként minden rendben volt: a fékhiány miatt óvatosak voltunk, mert számítani kellett rá, hogy bármi jöhet és nem tudunk megállni. Így az egész sokkal lassúbb volt, és felőrölte az ember idegeit.”

S hogy mit tett hozzá mindehhez a navigátor, Bunkoczi László?
„Az utolsó húsz kilométer gyilkos volt, szívem szerint a kezemben hordtam volna el a köveket a kocsi elől, mert tudtam, elég egy élesebb szikla, és akkor nem tudunk továbbmenni, hiszen nincs pótkerekünk – mondta Bunkoczi. –  Végül azonban az autó kibírta és itt vagyunk a célban. Ránk fér majd a pihenőnap, mert az utolsó két szakasz kissé megviselte az autót.”

Ami a helyezéseket illeti, azokról egyelőre nincs pontos információ, mivel a szakasz rövidítése miatt (amelyet az élmezőny teljes egészében teljesített), a versenyigazgatóságnak még össze kell ülnie. Egyvalami biztos: a Szalay, Bunkoczi páros a napi első szakaszt a 38. helyen teljesítette.

Kőkemény öt napon van túl a Dakar-mezőny: így nem csoda, hogy a versenyzők próbálták a lehető legjobban kihasználni a szünnapot, miközben a szervizesek lázasan dolgoztak azért, hogy „újszerű” állapotba hozzák a versenygépeket. Az Opel Dakar Team háza táján sem volt ez másként.

A szervizesek már akkor szétkapták a Grandland X-et, amikor a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős péntek este elérte a tábort. Igaz, akkor még csak próbálták megszabadítani a púder-finomságú homoktól, amely az összes alkatrészbe belekúszott, hogy azután szombaton elkezdődhessen az érdemi munka. „Az elmúlt két nap igencsak megviselte a Grandland X-et – mondta Őri Péter, a szervizcsapat főnöke. – Száz kiló finom homokot biztosan kiszedtünk az autóból, az egyes alkatrészekből és a kartervédőből, így péntek este csak a takarításig jutottunk, szombaton reggel hétkor pedig elkezdtük a munka érdemi részét. Az autó eleje gyakorlatilag romokban hevert, úgyhogy szétvágtuk az első futóművet és új merevítőcsöveket tettünk bele, kicseréltük a kuplungot – ez már rutinszerű a szünnapon –, és az olajat a váltóban, a motorban, a difikben. Hátul egy új féltengelyt, elöl új kormányösszekötőt kap a kocsi, úgyhogy ezzel biztosan elleszünk késő éjszakáig.”

A magyar versenyzőpáros egyébként, ahogy arról korábban beszámoltunk, két rettenetesen nehéz napon van túl: a kétnapos maraton nem csupán az autót, a versenyzőket is megviselte. Az azonban vigasztalhatja Szalayt és Bunkoczit, hogy miután megszületett a hivatalos végeredmény (a felügyelő testület az autósoknál átlagidőt adott a 20. helyezettől lefelé azoknak, akiket a CP3-nál kitereltek a szakaszról a köd miatt), kiderült, hogy az Opel Dakar Team kettőse az összetett 29. helyről várhatja a folytatást. „A Dakar mindig átkozottul nehéz, most sincs ez másként: főleg az elmúlt két nap viselt meg minket nagyon, fizikailag és mentálisan is – mondta Szalay Balázs. – Voltak pillanatok, amikor megkérdeztem magamtól, hogy mit is keresek itt, főleg akkor, amikor nem volt fékünk, és nem láttunk semmit magunk előtt, de azután mindig átlendültem valahogy a holtponton. Többnyire úgy, hogy a gyerekeimre gondoltam, és arra, miattuk sem adhatom fel, mert mit is mondanék nekik?! Egyébként az az érzésem, hogy a szervezők most ebbe a tizenegy napba sűrítik bele a Dakar összes kihívását, amivel normál esetben tizenhét-tizennyolc nap alatt kellett megküzdenünk, úgyhogy szerintem a második hét sem lesz könnyebb, mint az első volt.”

Bunkoczi László szerint ez a Dakar navigációs szempontból is talán a legnehezebb azok közül, amelyeken rajthoz állt. „Vannak olyan GPS-pontok, amelyeket nem mutat a műszer, csak akkor villannak fel, amikor az ember már érintette őket, s ez extra nehézséget jelent – mondta Bunkoczi. – Gondolom, erre azért volt szükség, mert sok a helyi versenyző, s ők valamennyire ismerik a környéket, de a mi dolgunkat sem könnyíti meg, főleg, hogy ezekből a GPS-pontokból eddig több, mint háromezer darab volt… S még legalább ugyanennyi lesz is!”

Érdekesség, a navigátor úgy jött el otthonról, hogy minden napra kapott útravalóul egy-egy üzenetet a családjától, a mai éppen a négyéves kisfiától jött, aki azt írta (vagyis nyilván tollba mondta), hogy apa, én akkor szeretlek, amikor nyersz. Bunkoczi jót mosolygott ezen, hiszen a gyári versenyzőkkel nyilván nagyon nehéz lenne felvenni a harcot, de azért viccesen elsütötte pilótájának, hogy megpróbálhatnák. Ám ha komolyra fordítjuk a szót, nyilván az a cél, hogy a Grandland X-et bevigye a célba a páros, s hogy közben a maximumot hozza ki magából. Ha ez megvan, már nem lehet ok a panaszra.

 

6. Nap

Vegyes érzelmekkel érkezett meg a táborba a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős vasárnap este. Egyrészt örült, mert végre remek részeredményeket produkált (sokáig a huszadik helyen haladt, sőt, ott is ért célba), és a technikai gondok ellenére meg tudta mutatni, mire képes a dűnék között.

Másrészt maradt benne némi hiányérzet, mert miután negyven percre megszakították a versenyt  (valaki elakadt a pálya egy szűk részén), rásötétedett a magyar párosra, s emiatt volt egy GPS-pont, amelyet több társával együtt egyszerűen képtelen volt érinteni. Ha a felügyelő testület nem dönt másként (a megszakítás után magyar idő szerint hajnali háromig célba érkező 15 versenyző közül 11 nem érintette az ominózus 108-as pontot…), ezért egyórás időbüntetés jár majd. „Borzalmasan nehéz nap volt, ha most újra kellene kezdenem, lehet, hogy nem vállalnám – mondta Szalay Balázs, aki a szakaszon a büntetés nélkül a 20. helyen ért célba, az összetettben pedig a 22. – Hosszú dűnézéssel kezdtünk, és nagyon élveztük, mert a Grandland X remek formában szelte a homokdombokat. Aztán odaértünk egy dűnéhez, amelyen öt-hat autó ásott, mi kikerültük őket, és megálltunk egy dűneletörésnél, hogy szétnézzünk, csakhogy utána már akárhogy igyekeztem, a motor nem indult újra, csak miután hagytuk egy kicsit lehűlni. Ettől kezdve nem mertem leállítani, még a defektes kereket is a szervizponton cseréltük ki, de ott is be kellett tolni a kocsit. Mégsem ez volt a legnagyobb problémánk, hanem az, hogy valaki elakadt a pálya második részének vége felé, emiatt a mezőnyt negyven percig váratták, és közben ránk sötétedett. Volt egy GPS-pont, a 108-as, amit sötétben egyszerűen nem lehetett megközelíteni. A velünk együtt, kicsivel előttünk és utánunk érkezők közül senki meg sem próbálta. A táborba érkezéskor nem volt olyan, aki ne kapott volna jegyzőkönyvet az ominózus pont kihagyásáról. Várjuk, hogyan dönt a felügyelő testület…”

Bunkoczi László szerint az volt a legrosszabb az egészben, hogy tudták, hol van az a fránya GPS-pont, azt is tudták, hogy kihagyták, mégis képtelenek voltak odamenni és érinteni, hiába próbálták meg többször is. „Ha valaki reggel azt mondja, huszadikak leszünk a szakaszon, gond nélkül aláírom, ugyanakkor csalódott vagyok, mert valószínűleg büntetést fogunk kapni, ami miatt hátrébb sorolnak minket – mondta Bunkoczi, aki gyors fejszámolással megállapította, az egyórás büntetéssel is csak a 24. helyre csúsznak vissza az összetettben. Plusz még mindenképp megpróbálnak észrevételt benyújtani a felügyelő testületnek a történtekről, hátha ez enyhíti az ítéletet. – Nagyon nehéz napon vagyunk túl, volt benne minden, ami a terepralinak a sava-borsa, de meg kell mondanom, én a bonyodalmak ellenére is kifejezetten élveztem. Hétfőn egy 323 kilométeres hurokszakasz vár a mezőnyre San Juan de Marcona körül, amelynek nagy része – a versenyzői eligazításon elhangzottak szerint – homok lesz és dűne, úgyhogy megint izgalmas napra van kilátás.

7. Nap

A háború elkezdődik – így kommentálták a Dakar rali hétfői szakaszát a rendezők, ami kissé riasztó volt első hallásra, de a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős sikerrel megvívta a csatát.

Az Opel Dakar Team kettőse az egészen remek 21. helyen teljesítette a pályát, amelynek egy huszonöt kilométeres szakaszát (éppen azt amelyen a magyar páros kihagyott egy GPS-pontot) törölték a rendezők az átláthatatlan por és köd miatt. A hétfő esti állás szerint azonban mégis kiosztották a kihagyott GPS-pont miatti büntetést, úgyhogy a szakaszon Szalayék a 31. helyre csúsztak vissza, az összetettben viszont már a 22. helyen állnak! „Nagyon-nagyon hosszú szakasz volt – mondta fáradtan Szalay Balázs, de persze közben fülig ért a szája, hiszen ezen a napon végre nem volt nagyobb gondjuk. – Végigküldtek minket egy száz kilométeres dűnesoron, amely sosem akart véget érni, de szerencsére az autó jól bírta a gyűrődést, mindössze egyetlenegyszer ástunk, de azzal sem veszítettünk sok időt, a dűne tetejéről hátratolatva simán tovább tudtunk menni. A szakasz végén bemutattunk egy akkora ugrást, hogy a nézők tapsoltak és kiabáltak, Laci pedig csak felszisszent mellettem. Összességében nagyon jó kis szakasz volt, fárasztó, de nagyon jó.”

Navigációs szempontból sem volt könnyű a nap, ezt az Opel Grandland X navigátorülésében ülő Bunkoczi László is megerősítette. „Úgy mentünk át ezen a szakaszon, mint kés a vajon, és ezt nem csak azért mondom, mert itt van Balázs, a háta mögött is ezt mondanám – mondta Bunkoczi. – Pedig nehéz szakasz volt, még a végén is olyan irányváltásokat kellett végrehajtani, hogy nagyon nehezen lehetett csak lekövetni, mert ott már mindenfelé vezettek nyomok, és az egész táj teljesen szürke volt. A dűnesor közepén leestünk egy nagy dűnéről és lejöttünk a helyes nyomról, emiatt kihagytunk egy GPS-pontot, de nem tudtunk már visszamenni oda, ahol volt. Viszont úgy hallottuk, a pályának éppen azt a szakaszát törölték a rendezők a rossz látási viszonyok miatt, bízunk benne, hogy tényleg így van, és mindenkire vonatkozik, mert akkor talán visszavonják az egyórányi büntetést. Persze, az összetett huszonkettedik hely így sem rossz, sőt…”

A Dakar nyolcadik napján egy újabb nehéz nap vár a mezőnyre, Bunkoczi László azt mondta, a rendezők elmondták, ez talán még nehezebb, mint a hétfői. Ha lehet ezt még egyáltalán fokozni…

7. Nap

Szalay Balázs és Bunkoczi László borzasztóan nehéz, ugyanakkor eredményes napon van túl – az Opel Dakar Team párosa idei legjobb részeredményét produkálva a 18. helyen végzett a Dakar rali nyolcadik szakaszán! A keddi pálya 352 kilométer hosszú volt, amelyben 200 kilométernyi dűne szerepelt – a 14. Dakarján induló Opel-pilóta nem emlékszik, végigzavarták-e valaha egy ilyen hosszú dűnesoron. Azt mondta, nagyon kellett figyelni, az erős koncentráció pedig nyilván fizikailag is kimerítette őket.

Szerencsére az Opel Grandland X kiválóan alkalmazkodott az Atacama-sivatag dűnéihez. Egyetlen probléma volt mindössze: melegedett a hűtővíz, de a lényeg, hogy az autóval teljesíteni lehetett a „királyszakaszt”. „Végre olyan napon vagyunk túl, amelyen csak kisebb gondjaink akadtak, s ez az eredményen is meglátszott – mondta Szalay, aki magyar idő szerint éjjel fél egykor a 20. helyen állt, akkor 42 autós páros volt a célban. – Noha puha volt a homok, mi egyszer sem ástunk, pedig idegőrlően hosszú volt a dűnés szakasz, nem is tudom, mentünk-e már valaha egyhuzamban ennyit dűnéken. Aki elénk került, azt megelőztünk, de végig izzasztó volt ez a pálya – mentálisan és fizikailag is elfáradtunk a végére. Sajnos a pálya közepétől kezdve melegedett a hűtővizünk, mert a ventilátor telement homokkal, emiatt nem működött a hűtés. Nagyon örülök ennek a jó részeredménynek, ami azt mutatja, hogy ez a szakasz tényleg nagyon nehéz volt.”

Szalay bevallotta, két dűnén is rossz döntést hozott (más kérdés, hogy ezen a napon több száz esély volt a rossz döntésekre), amikor felért a két ominózus dűne tetejére, rossz irányba borította le a Grandland X-et, de végül óriási rutinjának, s némi szerencsének köszönhetően sikerült korrigálnia. S hogy milyennek látta a szakaszt Bunkoczi László?
„Nem is emlékszem mikor értünk célba legutóbb ilyen előkelő helyen a Dakaron – mondta Bunkoczi. – Az időeredmény sem rossz, de nyilván ehhez az is kellett, hogy a versenyzőtársak közül sokan hibázzanak. Láttunk néhány nagy bukást, ebből is éreztük, hogy ez egy nehéz pálya, de szerencsére nekünk most kijött a lépés. Királyszakasz volt, ahogy mondták is a rendezők, és nagyon örülök, hogy nekünk így sikerült, de van még hátra két nap, és a hírek szerint a szerdai pálya sem lesz könnyebb, mint a mai volt…”
A Dakar rali szerdán egy Pisco körüli hurokszakasszal folytatódik amelynek össztávja 490 kilométer, ebből 313 kilométer a versenypálya hossza.

8. Nap

A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős méterről méterre küzdi előre magát a vendégmarasztalóan puha, forró perui dűnéken, és a Dakar rali utolsó előtti napján már a 20. helyen áll az összetettben! Az Opel Dakar Team párosára szerdán Pisco körül egy 313 kilométeres hurokszakasz várt, amelyben két extra nehezítés is volt – ha a dűnesor önmagában nem lett volna elég.

Egyrészt ezen a környéken már többször járt a mezőny az idén is, tehát rengeteg nyom keresztezte egymást, ami rettentően zavaró volt navigációs szempontból, másrészt pedig ezen a napon nem csupán a stopper volt az ellenfél. Normál esetben, ugye, egymás után, kétpercenként rajtolnak a versenyzők, ezen a napon azonban négyesével indították őket. Szalayék az egyik Minivel, egy side by side szöcskével és egy Buggyval indultak együtt, és természetesen mindegyikük presztízskérdést csinált abból, hogy ő legyen a leggyorsabb a szakaszon. Hiszen ezek a fiúk semmit sem szeretnek jobban, mint versenyezni!

„A Mini rögtön a rajt után elásta magát, az SxS megindult, és némi egérutat szerzett, de egy kilométer után megelőztük, maradt egy Buggy, azzal versenyeztünk egészen sokáig, de egyszer csak egy dűne tetején elővette a műholdas telefonját és segítséget hívott – elevenítette fel a történteket az Opel Grandland X pilótája, Szalay Balázs. – Ezt azért láttuk ennyire pontosan, mert mi meg egy dűne tetején állva ástunk akkor már, mert a tetőn elfogyott a lendület és elakadtunk. Ezen a napon is rengeteg dűnén kellett átverekedni magunkat, megdolgoztunk azért, hogy eljussunk ennek a Dakarnak az utolsó szakaszáig, s nem mondom, hogy közben egyszer-kétszer nem kerültünk kritikus helyzetbe. Volt dolga az őrangyalunknak, a végén kétszer olyan magasan repültünk, hogy bármikor vége lehetett volna számunkra a versenynek.”

A Dakar-mezőny egyetlen magyar autós párosa a 27. helyen végzett a szakaszon, amelyen a toppilóták közül is többen bajba kerültek, s ez egyben azt is jelenti, hogy Szalayék a 20. helyről várják a zárónapot. A páros pályafutása legjobb Dakar-eredményét 2012-ben érte el, akkor a huszadik helyen végzett – a pilóta az idén azt tűzte ki célul, hogy legjobbja közelében végez. Most karnyújtásnyira került ettől. Persze, más most a helyzet, mint hét évvel ezelőtt, sokkal sűrűbb a mezőny, sokkal több a gyári autó, úgyhogy a huszadik hely is sokkal értékesebbnek számít. Persze, ehhez még az utolsó, 112 kilométeres csütörtöki szakaszt is jó tempóban kell teljesíteni.

De térjünk vissza egy kicsit a szerdai pályához, méghozzá azért, mert arra is kíváncsiak voltunk, milyen volt ez a dűnés szakasz navigátor-szempontból? „Borzalmas volt – sóhajtott Bunkoczi László. – Jó néhányszor mentünk már ezen a környéken, minden tele volt nyomokkal, ráadásul eléggé elöl is rajtoltunk, úgyhogy még az sem segített, hogy mentek előttünk, mert nem mentek. Többször is megesett, hogy mindenki minden irányból érkezve kereste az éppen aktuális GPS-pontot, úgyhogy nemcsak nekünk okozott fejtörést a pálya. De végül minden pontot érintettünk, és az eredményre sem lehet panaszunk.”
A Dakar rali csütörtökön egy 359 kilométeres szelektív szakasszal ér véget, amelyből 112 kilométer a szelektív szakasz hossza.

9. Nap

 

forrás: Opel Dakar Team