Igazi szenzációt jelenthetünk be, Szaud-Arábiában a magyar terep-rallye egyik kulcsfigurája, Polgár László rakta össze a FIA világkupa státuszra áhítozó Hail International Rallyt, a mezőnyben pedig több magyar versenyző is szerencsét próbál.
„Egy korábbi Hungarian Baja-s ismeretségből kifolyólag kerestek meg, hogy segítenék e nekik megcsinálni a Hail International Rally-t.” –árulta el a terep-rallye.hu-nak a Dakar első magyar csapatának tagja, Polgár László. „A feladat ugyanaz volt, mint itthon, a komplett felírástól kezdve az időtervek kidolgozásáig. Február elején két hetet töltöttünk kint, felírtunk durván 450 kilométernyi szelektív szakaszt és az etapokat: első nap egy prológgal kezdődik, a második napon egy hosszú 260 kilométeres szelektív szerepel a programban, a befejező napon pedig levezetésképp egy kb. 150 kilométeres szakasz. A pálya jellegét tekintve észak-afrikainak tűnik, nagyrészt homoksivatagban kanyarog, az utolsó napon van egy sziklás-hegyes, marokkóra emlékeztető 60 kilométeres átkelés.”
Magyarország földrajzi adottságait tekintve nem áll túl jól sivatagból, így jelentetett némi kihívást a homoktengerben kijelölni a pálya nyomvonalát. „Bele kellett rázódni, de szerencsére elég hamar ment, megoldottuk. Felírtuk, le is kontrolláltuk, úgy tűnik, hogy át lehet találni rajta. Egy picit másképp működik maga az itiner is, a versenyzők sokkal inkább a GPS-re lesznek utalva, de azért hogy kicsit egyszerűbb is legyen, tudni kell, hogy ebben a sivatagban is vannak utak. Valamilyen szinten a beduinok lakják, így ők használnak utakat. Ez egy tevefüves sivatag, vagyis elég sok növény van benne. Ezek között nagyjából látszik az út, ugyan a homok és a szél eltemeti, de azért valamennyire lehet közlekedni.”
Laci munkája az olaj országában azonban nem ért véget azzal, hogy összerakta a versenyt, a helyszínen is számítanak rá a szervezők. „Ennek igazából nagy jelentősége már nincs, inkább csak egy gesztus a részükről, hogy felkértek rá, hogy legyek a versenyigazgató helyettes és az útvonal felelőse. Ez annyiban merül ki, hogy nekünk kell majd az előfutó autóval elmennünk, de ez megint csak egy élmény lesz.”
Egyáltalán nem könnyű külföldiként Szaúd-Arábiába eljutni, hiszen az arab ország nem enged be turistákat határain belülre, ennek ellenére úgy tűnik, nem csak a szellemi infrastruktúrát biztosítjuk, a mezőny egy részét is magyar versenyzők alkothatják.” Egyáltalán nem könnyű bejutni az országba. Vagy meghívással lehet belépni, vagy szervezett csoportokban azokat engedik be, akik vallási okokból Mekkába zarándokolnak. Voltam már más arab országban, de ez hozzájuk képest is nagyon zárt társadalom. Óriási különbségek vannak a régi és az új dolgok között, miközben a városokban épülnek a felhőkarcolók, a sivatagban olyan beduinokkal találkoztam, akik valószínűleg az életben nem jártak még a városban. Elvannak a tevékkel és a kecskékkel a sivatagban, együtt élnek a természettel, ami valami fantasztikus. Úgy láttam még nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, most kezdenek el úgy építkezni, mint például Dubaiban már régóta teszik. De amíg ennyire elzártak, addig valószínűleg ez így is marad. Az is érdekes, hogy ez a futam azért nem lehet FIA verseny, mert Szaúd-Arábiában a nők nem ülhetnek a volán mögé. Nem vezethetnek, nem lehet jogosítványuk, amit diszkriminációnak tekint az FIA. Egyszer kandidáltak már a Világkupára, de éppen emiatt nem kapták meg a rendezés jogát. Most megint próbálkoznak, hívnak FIA megfigyelőt is a versenyre és úgy tűnik, 4 magyar párosnak megpróbálják a kiutazását és a versenyzését segíteni.”
Szaud-Arábia eddig sötét folt volt a nemzetközi autósport élet térképen, a helyiek azonban elérkezettnek látják az időt, hogy ezen változtassanak. „A hosszabbtávú terveikről is beszélgettünk. Először is szeretnének beindítani egy igazi terep-rallye bajnokságot, ebből a versenyből pedig jövőre már egy négynapos versenyt szeretnének csinálni, egy igazi világkupát, ez lenne a végső cél. A pénz ott van, a sivatag is adott, egyedül a nők jogosítványa a kérdés. De már ott is elkezdtek mocorogni a nők a saját jogaikért, és ha egyszer egy nő elkezd beszélni, akkor azt mi már tudjuk, hogy előbb-utóbb el fogja érni amit szeretne.:) Reméljük, hogy így lesz, mert a lehetőségek adottak. Mi gyakorlatilag tized részét használjuk a sivatagnak, bőven lehet még menni rajta.”
Egyelőre csak remélhetjük, hogy Laci szaúdi munkájának lesz folytatása, ez nagyrészt a márciusi verseny sikerétől függhet. „Úgy érzem mi megtettünk mindent, a pályákat felírtuk és lekontrolláltuk. A verseny előtt egy héttel megint kimegyek, akkor lesz még egy pályabejárás az ottani rendőrséggel, mert ők biztosítják a pályákat és a kontroll pontok elérhetőségét. Azt gondolom, ha ez egy jó verseny lesz és mindenkinek jó szájíze lesz a verseny után, akkor elképzelhető, hogy ebből egy hosszabb távú kapcsolat is születhet.”
Természetesen számos új élmény éri az embert egy ilyen elszigetelt országban, mint Szaúd-Arábia, ahol a közlekedés mellett a teázási szokások is merőben eltérőek az általunk megszokottól. „A kint töltött idő óriási élmény volt. Ami igazán fantasztikus számomra, hogy itt a nagy hotelektől eltekintve, az emberek szőnyegen ülve, kézzel esznek, akármennyi pénzük is van. Rettenetes mennyiségű teát ittunk. Egyfolytában teát és kávét isznak, akárhova megyünk. Ha épp a sivatagban vagyunk, akkor is félóránként megállás, leülés a földre, termosz elő, benne forró tea és kávé, mellé datolya. Semmi más nem számít. Annyi, hogy a vallásosak egy nap ötször-hatszor elvonulnak, három percre leborulnak Mekka felé, aztán mehetünk tovább. Sehova nem sietnek a közlekedés pedig egy csoda. Heteket lehetne beszélni róla. Dudálnak, de nem azért mert türelmetlenek. Ezzel azt fejezik ki, hogy akkor most én megyek, vagy azért hogy indulj. Belső sávból el lehet fordulni jobbra, a külsőből balra, négy sávon állnak öten és az autópályára emlékeztető úton is lehet balra kanyarodni. De ezekkel a rendőr nem foglalkozik, ez itt teljesen legális. Egyébként alapvetően türelmesek, nem is láttam koccanásokat, igaz ép autót se sokat.”