Horváth Lajos, vagy népszerűbb nevén Laller már eleve sérülten állt rajthoz a 2.743 kilométernyi speciál szakaszt tartalmazó marokkói tereprali versenyen. Amely a világ egyik legkeményebbike. Törött szárkapocscsonttal azt hiszem kevesen vágtunk volna neki egy ilyen mutatványnak. Persze a sérülése nagyon komolyan hátráltatta: nem csak lassabban haladt, hanem a szokásosnál is többet esett. Már az első nap komolyan megütötte a bordáit is – de azt mondta, hogy ameddig bírja, csinálja. Mint olvashattátok, az első igazi sivatagi nap végét fel is adta a további folytatás reményében – de hiába.
A hatodik napon – amely nem volt különösebben hosszú, viszont nagyon kemény, majdnem végig dűnés szakaszokon vezetett – azonban már nem sokáig bírta. Viszonylag hamar, az Iritrack nyomkövető rendszer szerint valahol a 27. kilométer környékén bukott egy újabbat. Ebben a motor is megsérült – de sajnos ő maga is. Úgy látszik, itt elengedte a célba vergődés lehetőségét. Aszfalton egy darabig még jelezte a GPS, azonban a célig már így sem jutott el. Hogy pontosan milyen sérülése van, azt sajnos nem tudjuk – de az esti eredménytáblán már a kiesettek között szerepelt.
Péter harcol
Kárpáti Peti – aki élete első sivatagi versenyén vesz részt – így egyedül folytatta. Tegnap volt az első nap, amikor este nem tudtam beszélni vele telefonon. Ma reggel sem vette fel. Annyit tudunk róla, hogy beért a célba, de tegnap több mint 15 órát töltött motoron. Ma is rendben elrajtolt és megkezdte az egész Morocco Desert Challenge leghosszabb versenynapját. Ma ugyanis 428 kilométert kell megtenniük, amelynek az első fele az igazán durva, mert különféle dűnetípusokon vezet a nyomvonal. A hosszú nap második fele már gyorsabb lesz.
Ráadásul folyamatosan küzd az üzemanyag ellátó rendszerével is. Az utólagos hátsó tankban ugyanis nem folyik át elég gyorsan a benzin, a KTM 450 EXC fogyasztása a dűnéken pedig igencsak megnőtt. Mint egy nappal korábban mondta: ilyenkor derül ki, mennyire nem lehet megismerni a motort a hazai versenyeken. Az csak ott és élesben derül ki. Amikor dadogni kezd a blokk, meg kell állni, felborítani az egészet és várni, hogy átszivárogjon a nedű. Aztán menni tovább, és izgulni, hogy az átépített technika bírja a következő tankolási pontig.
Fogyatkozó mezőny és késhegyre menő csata
Az eddigi versenynapok erősen megtépázták a tereprali világversenyének mezőnyét. A 68 rajthoz állt motorból már csak 45 volt versenyben tegnap este – és az Iritrack adatai alapján a mai napon is van már lemorzsolódás. Meglehetősen sok baleset érte már a motorosokat – ilyen körülmények között sajnos ez még azoknál sem zárható ki, akik nem késhegyre menő küzdelmet vívnak, csak célba szeretnének érni. Ez is azt mutatja, hogy itt már a puszta teljesítés is felér egyfajta győzelemmel.
Két motor teljesen külön mozog a mezőny hátralevő részétől. Skyler Howes és Joan Pedrero egy teljesen külön dimenzióban motoroznak. Amikor ránézek a haladásukat élőben mutató GPS rendszerre, ők valahogy mindig 100-150 kilométer/óra fölötti tempóban hasítanak. Tegnap este a brit vezetett, előnye azonban kevesebb mint egy perc volt. A harmadikra pedig már három és fél órát vertek rá. És ez a különbség mind a motoros tudásban van – ami ha úgy vesszük, egészen elképesztő.
A mi dolgunk azonban elsősorban az, hogy drukkoljunk az utolsó talpon maradt magyar motorosnak. Kárpáti Petinek a mai napot kell abszolválnia, és akkor már csak bő kétszáz kilométer fogja elválasztani a befutástól. Itt lehet követni pillanatnyi pozícióját és haladási sebességét. A jelek szerint a legnehezebb dűnés területeken túljutott – de még nagyon kemény menet vár rá!
forrás: onroad.hu