Jogos, de fájdalmas döntés

– Szalayék nem folytathatják

Vöröslõ szemekkel, két-három órás alvás, egész éjszakás szerelés után vágtak neki a keddi szakasznak. Nem adták fel, úgyhogy már csak ezért is megérdemelték volna, hogy átengedje õket a sivatag. Megjegyzendõ, a sivataggal nem is lett volna baj, a dûnéket simán vették, a technika ördöge azonban közbeszólt. Az Opel Dakar Team párosa a verseny feladására kényszerült a 40. Dakar ralin.
 
Persze, a gyerekbetegségekre számítani kell egy új autó esetében, de arra talán sem Szalay Balázs, sem Bunkoczi László nem gondolt, hogy három nap alatt a harmadik önindító is tönkremegy a Crossland X-ben. Pedig megtörtént, így pedig, utolsó rajtolóként botorság lett volna bevállalni, hogy éjszaka bemennek a dûnék közé. 
 
„A szakasz felénél felforrt a vizünk, s mire a CP2-nél orvosoltuk a problémát, a mezõny után kellett erednünk – mondta Szalay Balázs. – Mi mentünk be utolsóként a dûnék közé, mögöttünk nem jött már senki más. Egy kamion elakadt elõttünk, egy pillanatra elvettem a gázt, és lefulladt az autó. Megint tönkrement az önindító – három nap alatt a harmadik. A mellettünk veszteglõ kamion volt az egyetlen esélyünk. Ha ott hagy, akkor minket még kivisz a helikopter, de hogy az autó miként jutott volna ki, nem tudom. A kamion szerencsére berántott, de addigra már ment lefelé a nap, és egyszerûen nem tudtuk bevállalni, hogy önindító nélkül bemenjünk a dûnék közé. Hiábavaló kockázatvállalás lett volna, fõleg, hogy utóbb kiderült, a söprögetõ kamion sem tudott felmenni arra a dûnére, vagyis aki bennragadt, magának kellett boldogulnia. Nagyon sajnálom, mert 2004 óta nem fordult elõ, hogy a csapat kiesett volna a Dakaron, de az idén sajnos bekövetkezett. A versenyigazgatóság u gyanis úgy döntött – mivel rengeteg GPS-pontot kihagytunk –, hogy nem folytathatjuk a versenyt. Bár nem örültünk neki, teljesen jogos döntésnek tartjuk és elfogadtuk. Csalódott vagyok, hiszen öt évet vártam arra, hogy visszatérjünk a Dakarra, másrészt viszont nem ostorozom magam, mert úgy érzem, mindent megtettünk, hogy versenyben maradjunk.”
 
S hogy mit tett hozzá mindehhez Bunkoczi László? 
„Ott és akkor döntést kellett hozni, és mi a lehetséges következményeket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy kijövünk a pályáról. Most nyolcadszor álltunk rajthoz együtt a Dakaron és ez volt az elsõ kiesésünk. Nyilván nem örül neki az ember, de ezek a kudarcok engem megerõsítenek. Abban, hogy vissza akarok jönni. Nagyon jól éreztem magam a versenyen és nagyon úgy gondolom, hogy a Dakar éppen nekünk való. Komfortosan érzem magam annak ellenére, hogy volt itt minden: borulás, ásás, veszteglés. Fáj a szívem, hogy nem mehettünk tovább” – mondta Bunkoczi.