Versenyezni mentünk. Dobogós helyezés volt a célunk viszont az első hosszú szelektíven kapott defekt elkeserített egy kicsit de persze nem adtuk fel mert éreztük, hogy jó az autónk, jó a tempónk és jól tudunk együttműködni Antival.
A következő két szombati és az első vasárnapi szelektívet olyan fölénnyel sikerült megnyernünk – miközben persze kopott az autó is -, hogy elhittük, mert el akartuk hinni, hogy győzhetünk. Az utolsó szelektívet több mint 15 perc előnnyel kezdtük a világkupa második helyén álló Santi Navarro előtt az abszolút 10. helyen.
Versenyzőként ez nagyon kecsegtető és persze elgondolkodtató, hogy mit kell tenni de mi versenyezni mentünk és élvezni amit csinálunk, megmutatni a Világnak az autónkat…
Talán jobb lett volna “bekocogni” a biztos helyre? Nekiállni taktikázni, hogy biztosan a legtöbb pontot szerezzük? Nem kell a pont.
Egy húzós de biztonságosabb tempóval újabb szakaszgyőzelmet akartunk és bent maradni a top 10-ben.
Az utolsó folyóátkelésnél sajnos bátrabbak voltunk a kelleténél és vizet szívhatott a motor. Innentől folyamatosan gyengült és dadogott de nem állt meg… 23km-t tudtunk még teljesíteni, az utolsó 2km-ben már csak lépésben. 1km-el a cél előtt annyira elfogyott az erő, hogy az utolsó kanyarral már nem tudtunk ráfordulni a célegyenesre. Összeomlottunk.
A világkupa mezőny nem túl segítőkész, nem állt meg senki és feladtuk…
Ekkor jött Angelo Montico az Olasz Yamaha Quaddy Team csapatfőnöke árkon-bokron dudálva, hogy azonnal készítsük a vontató kötelet mert jön a versenyzője Amerigo Ventura és ő fog bennünket a célba behúzni. Ez fantasztikus érzés volt és a kooperáció azzal a csapattal akikkel egyébként elenfelek voltunk nagyon jól sikerült de legalább is visszaadta az életkedvünket. Nagyon nagy köszönettel tartozunk ezért az önzetlen gesztusért!
Tehát célba értünk az Italian Baján.
A díjkiosztón a második hely átvételére szólítottak, így a pódiumra szintén együtt toltuk fel a Garillát. Bevallom, nem jelentett semmit számunkra a díj csak a Csapatnak egy szépségtapasz, hogy lezárjuk ezt a versenyt. Becsületből átmentünk a dobogón, beálltunk a végső parc fermébe és megöleltük egymást mert tudtuk, hogy ezt MEGCSINÁLTUK!
Óriási köszönettel tartozom a Csapatomnak (Csató Attila, Gábor Birkner, Orgoványi Krisztián, Takács Antal, Zempléni Andrea), a Segítőinknek (Lónyai Pál, Sári Lajos, Pásztor Gábor, Ferencz József, Karai Joci, Tekeres Laura, Kovács György, Osváth Péter, Bank Frigyes, Horn Albert, Tóth Krisztián, Amerigo Ventura, Angelo Montico, Fajt Attila, Papp Ferenc)
valamint a jól szurkoló Családomnak és mindenkinek akik figyelemmel kísértek, hittek bennünk.
A díjkiosztó végeztével a versenyzői összekötő elém rakott egy felügyelői határozatot amely értelmében idegen segítség igénybevétele okán – Amerigo a nemzeti bajnokságban volt nevezve és nem a világkupában – a versenyből bennünket kizártak.
Nem számít, nagyon jó hétvégét zártunk!