Csaknem 3000 kőkemény versenykilométer teljesítése után Jobbágy Ákos és Krajnyák Péter sikeresen célba ért a Morocco Desert Challenge-en, mégpedig a szakaszon (egy büntetés után) a 11., az összetettben pedig a kiváló 12. helyen! Az utolsó két napra is jutott kaland, a fiúknak volt bőven miről mesélni a célban:
„Tegnapelőtt este közölték velünk, hogy el van törve a futómű. Meghegesztették, de onnantól fogva a rázósabb részeken vissza kellett vennünk. A tegnapi nap volt abszolút a verseny legnehezebbje. 33 kilométernyi dűnesorral kezdtünk Merzougában, volt vagy hat-nyolc előzésünk, de közben egyre-másra dűne aljába leborult autókat, kamionokat, balesetet szenvedett motorosokat láttunk. Utána folyómederben mentünk, egy kicsit melegedett a kocsi, de kezelhető maradt a helyzet. Azután viszont köves rész következett, ahol vissza kellett vennünk, hogy kíméljük a futóművet. Rengeteg navigációt igényelt a szakasz, és Peti megint remekelt, nagyon jól dolgozott a kezem alá.
Ma, az utolsó szakaszon esőben rajtoltunk. A futómű miatt próbáltunk figyelni, és azt is inkább elfékeztük, amin korábban simán átküldtük. Az ötvenedik kilométerig egy autó előzött meg minket, utána viszont volt egy olyan navigációs rész, ahol majdnem mindenki elkavart, Peti viszont szuperül megtalálta a szinte láthatatlan füves utat, és akkor mi előztünk meg 5-6 autót. Utána a köves részen visszavettünk, ott megint elmentek páran mellettünk. Utána láttunk egy nagy kamionbalesetet, egy MAN és egy DAF ütközött össze csupán néhány perccel azelőtt, hogy odaértünk. Megálltunk, hogy tudunk-e segíteni, de Kovács Mikiék már ott voltak, így ránk nem volt szükség. Sajnos a nap folyamán elkövettem egy nagy hibát, az egyik harmincas zónában egyetlen másodperc erejéig 32-vel mentem – apróságnak tűnik, de 10 perc büntetést kaptunk miatta, így hetedik helyett 11.-ként rangsoroltak minket a szakaszon. Ezúton is köszönjük az otthoniaknak a biztatást és az üzeneteket!” – értékelt Ákos.
„A Challenge szó tökéletesen illik a versenyre, tényleg óriási kihívás, nehéz, tökéletes. Álmodoztam arról, hogy milyen lesz majd beérni a célba, de ténylegesen is átélni valami elképesztően jó érzés. Navigációs szempontból teljesen új volt, meg kellett tanulnom fokok alapján tájékozódni, szerintem a verseny végére össze is jött a dolog, már tudtam, hogy mire gondolt a költő az itinerben. Voltak hibáim, volt tanulópénz, de voltak olyan helyek, ahol szinte mindenki elkavart, még a tapasztalt dakarosok is. Ákos nagyon ügyes volt, mondtam neki, hogy a dűnéken egy pillanatig sem féltem mellette, nem volt olyan, hogy orrolunk vagy legurulunk, vagy bármi ilyesmi, csak a versenyszellemét kellett néha visszafogni, hogy ne akarjon minden porfelhőt levadászni, inkább a célba érésre koncentráljunk. Nagyon köszönjük mindenkinek a lelkesítő üzeneteket, posztokat, lájkokat, sokat jelentettek nekünk!” – mondta el Peti.