Hány évesen voltál először raliversenyen? (rally v terep????)
Meg kellett nekem is kérdeznem, azt mondják akkor, amikor már járni tudtam, szóval olyan 2-3 évesen. Gyerekkoromban a hétvégéket raliversenyeken töltöttük, mivel apum a motocross után ralizott sok éven keresztül. Pont most mesélte egy régi ismerős versenyző, hogy ott totyogtam az Eger ralin kb. huszonöt éve az autók között.
Hogy lett belőled versenyző?
Motorsportőrült családból származom, ezért a környezetemben nem volt nagy szám, hogy 9 évesen már autocrossoztam a juniorok között, nem volt újdonság a versenyatmoszféra. Még a nagyim is salakmotorra járt hétvégén a színházba járás mellett. Miután jeleztem otthon, hogy lány létemre nagyon érdekel a téma, tudatosan készítettek fel a versenyzésre.
Van hobbid, gyűjtesz valamit?
Igyekszem leszokni bárminek a gyűjtéséről, mert csak nehézzé tesznek a féltett tárgyak lelkileg, de persze relikviákat gyűjtök autókból, versenyekről, versenyzőktől van egy-két különleges darabom, pl. van egy Loeb és Elena által az orrom előtt aláírt makettautóm a Monte Carlo raliról, elhoztam egy kavicsot az Abu Dhabi versenypályáról, homokot a Szaharából, amikor a Budapest-Bamako-n voltunk, ilyesmik. Ha nagyon érdeklődik valaki, elmondom, hogy szeretem a művészeteket, jártam neves rajziskolába is, amit egyszer majd folytatni szeretnék. Imádok különleges helyekre utazni, főleg olyan tájakra, amiket nem a turisták szédítésére hoztak létre, hanem a hétköznapi élet színterei. Imádom a meleg idősjárást és a tengerparti hangulatot, ha tehetem, utazok. Kedvelem az exrtémsportokat, szeretek bármi érdekeset kipróbálni. Tekéztem, falat másztam, hip-hop táncot tanultam, sportlőttem, gyorstollasoztam, polefitness-t tanultam csak az egyetem keretein belül, hogy egy-két dolgot említsek.
Mit csinálsz, amikor nem versenyzel?
Mester szakos szociális munkás hallgató vagyok az ELTÉ-n, idősellátásban tevékenykedem, folyamatosan képzem magam e téren, nagy terveim vannak a témában a jövőre nézve. A munkám mellett sok időt töltök a versenyzés feltételeinek megteremtésével, sokan nem is gondolnák mennyit kell foglalkozni vele a háttérben. A versenyekre való felkészülés még ami kitölti a hétköznapok fennmaradó részét, mind szellemileg, lelkileg és fizikailag. Jó időben sokat mozgok a friss levegőn, tudatosan készülök. Így télen inkább teremben tartom magam karban, most épp crossfit edzésekre járok, ami amellett, hogy izgalmas feladatokat kell végrehajtani, minden lényeges izomcsoportot megmozgat, erősíti a törzsizmokat, javítja az egyensúlyérzéket, ami az autósportnál különösen lényeges.
Mit szeretsz a terepraliban a legjobban?
A legjobb az a terepraliban, hogy megtalálhatod a saját stílusod, sokat kell improvizálni a titkos pályák miatt, ritkán tudod előre, hogy pontosan mi fog következni, folyamatosan tudod kitolni a határaidat. Kegyetlen jó érzés átlagosnál nagyobb autókat terelgetni versenytempóban, meg inkább, ha a kamionokra gondolunk, és ami a ralihoz képest is nagyobb szabadságot ad, az az, hogy van helyed, néhány árkot, töltést és erdős területet leszámítva szinte szabadon mehetsz. Nemzetközi versenyeken, ahol a tájékozódás is komolyabb feladat, nincs minden 500m-en kanyar, vagy valamilyen eligazodást segítő tereptárgy még izgalmasabb lehet a helyzet, de szeretem a magyar adottságokat is, ahol van mély homok, sár, murva, sziklás talaj. A navigátor számára is nagyobb kihívás, legalábbis az alapján, ahogy a lányok beszámoltak róla mellettem, hiszen szükség van az ő döntéseikre, nem egy olyan adatsort olvasnak fel, amit a pilóta diktál le nekik a saját gondolatmenete alapján, hanem rá kell tudni hangolódni egymásra, megtalálni egy közös nyelvet, amin keresztül a másodpilóta igyekszik a sofőr számára legérthetőbb módon közvetíteni az ő döntései folytán kialakuló instrukciókat.
Mit nem szeretsz a terepraliban?
Ami nem annyira tetszik, hogy sokszor megyünk végig ugyan azon az útvonalon, sok esetben másnap ugyan az a szakasz van, csak a másik irányban kell rajta menni. Raliban egy fokkal változatosabbak a szakaszok. Nem abból a szempontból gond, hogy unalmas lenne, hanem hogy „kijárjuk” a pályákat, és egyre rosszabb a talaj minősége, pl. akkora nyomvályúk keletkeznek kanyarokban, hogy többedjére már nem olyan élvezetes, nem olyan sodrós, vigyázni kell, esetenként jobban vissza kell venni a tempóból.
Ki a kedvenc sportolód?
Ez egy elég tág kérdés, autósporton belül értelmezve az idősebb Carlos Sainz az, akinek pályafutását mindig is csodálattal követtem, másik kedvenc versenyzőm Petter Solberg, akinek szintén gyerekkorom óta szurkolok, pár éve mind kettejükkel találkozhattam személyesen, ezek nagy pillanatok voltak számomra! Mint példaképre nézek Michele Moutonra, aki négy rali vb futamgyőzelme óta is az autósportban tevékenykedik, jelenleg az FIA Nők a Motorsportban Bizottság elnöke. Elen Lohrral találkozni pedig kellemes meglepetés volt tavaly a Hungaroringen, közvetlensége és segítőkészsége megmutatkozott. Továbbá büszke vagyok arra, hogy egyre több magyar versenyzőnk van az autósportban – bármelyik szakágról is beszélünk – akiknek nemzetközi sikereik azt mutatják, hogy országunk kis méretéhez mérten, van mit keresnünk az autósportban. Élvezet nézni a saját nagy neveink versenyzését, minden elismerésem az övék!
Hogyan szoktál felkészülni a versenyekre?
Nem egyszerű dolog egyszerre koncentrálni az autósportra, hivatásra és a tanulásra, de mindig megtalálom a módját, hiszen a versenyek az életem szerves részévé váltak. Az, hogy el tudjunk indulni az adott szezon versenyein, már el kell kezdeni a felkészülést az azt megelőző évben. Minden hátteret meg kell teremteni ahhoz, hogy nyugodtak lehessünk a versenyhétvégén. Mind anyagi, mind technikai, mind szellemi és mind fizikai értelemben. Ez sok időt jelent, ami sokszor más szabadidős tevékenységek rovására megy. Mivel az autóversenyzés Magyarországon ritkán szokott szakma lenni, világ szinten is nagyon szűk kör az, aki meg tud élni tisztán a sportból, és ugye számolni kell azzal is, hogy egy idő után kiöregszik belőle az ember. Tehát mással is szükséges foglalkozni mellette. Szerelőink, Vinkovits Béla és Valkai János szintén a szabadidejüket rááldozva készítik fel az autónkat. A fizikai felkészülés segít abban, hogy a hosszú szakaszokon ne fáradjak el, hiszen a tereprali az egyik legkimerítőbb típusú autóverseny, illetve sokkal nehezebb koncentráltnak lenni, ha elfáradok fizikailak. Megtalálom mindig azt az edzésformát, ami segíti a felkészülésemet. E nélkül nem érezném azt, hogy megteszek minden tőlem telhetőt az eredményességért. Fontosnak tartom azt, hogy a megfelelő pszichikai állapotban érkezzek a versenyekre, ezért már a verseny előtti napokban hangolódok a hétvégére, összerendezem a felszerelésem, megnézem az előző évi felvételeimet, mások videóit, itinereket, körpályás versenyek előtt versenyprogramokon gyakorlok, olvasgatom a kiírást, és ha van lehetőség, teszteljük az autót. Holtszezonban koncentrációfejlesztő feladatokat végzek, és lehetőség szerint jelen vagyok autós rendezvényeken. Sokat segít az is, ha más típusú autókkal gyakorlok körpályán, vagy egyéb szakaszon, van egy átalakított kettes Golfom, amivel rendszeresen kocsizok.
Mennyire értesz az autóhoz, amivel versenyzel?
Mindig igyekszem technikailag felkészült lenni, nincs gépészmérnöki diplomám, nem tanultam sosem autószerelőnek, de sokat beszélek a szerelőkkel, akik rendszerint elmondják mi hogyan működik, és vissza tudom jelezni a legtöbb történést, amit az autón tapasztalok, sok dologról meg tudom mondani mivel kapcsolatos probléma lehet, illetve ha már meg van a baj, tudom mikor mit kell csinálni az autóval, hogy a lehető legkevesebb kár keletkezzen benne. Már tizenévesen javítgattam a saját autómat, volt mindig aki okítson, tetemes időt töltök szerelőműhelyben. A teherautó jogsihoz is kellett viszonylag komolyabb műszaki ismereteket tanulni, azt is nagyon élveztem. A saját autónk fejlődését is folyamatosan nyomon kísérem, szerintem ez szükséges is a terepralihoz, ahol ha a mért szakaszon áll meg az autód, neked kell megoldanod a helyzetet, ezért szükségmegoldásokat is begyakorlunk, hogy ideiglenesen minél több problémát orvosolni tudjunk. Persze tanulni mindig lehet, és mivel nem vagyok szakmabeli, kell is, de örömmel teszem!
Milyen a hétköznapi Kapitány Dorottya?
Először is nem szeret szerepelni, de megpróbálja, ha kell. Imád jó társaságban lenni, akikkel lehet szórakozni. Nem szeret sokáig ugyan azt csinálni, de legalább ennyire szereti a változatosságot. Külső megfigyelők azt mondják róla, hogy közvetlen, türelmes és megértő, érti a viccet, nem ül magas lovon a versenypályán kívül. Feladatát odaadással és hivatástudattal végzi. Nehéz felbosszantani, de ha sikerül, pláne, ha valami igazságtalansággal, akkor kő kövön nem marad körülötte. Megbecsüli az emberi kapcsolatait, akkor is, ha elfelejti a fontos dátumokat, mert nem a mikor és hol fontos számára.
Mi az eddigi legnagyobb sikered?
Igazából nem tudom eldönteni, mi a legnagyobb eredményem, mert nem összemérhetőek egymással. Mindenesetre elégedettséggel tölt el, hogy már gyerekkoromban autocross versenyző voltam, hogy női csapatként eljutottunk Mali fővárosába a Budapest-Bamako ralin, hogy részt vettünk az Ázsia Túrán Kazahsztánig, hogy a gyorsasági szakág másodosztályú Suzuki kupa bajnoka és az év női versenyzője voltam 2012-ben, hogy szép eredményeket értem el és fantasztikus szezont töltöttem a Lotus Ladies Cup-ban 2013-ban, az hogy Indiában F1-es pályán versenyezhettem, hogy első és egyedüli magyar női csapatként sikerült betörnünk a tereprali szakágba 2015-ben, és az, hogy idén az megnyertük az ob TH kategóriáját. Ráadásul mindvégig olyan emberek segítettek és szurkoltak, akiknek szívből jött, azt hiszem ez az igazi siker!
Mik a céljaid a versenyzésben?
A célom az, hogy minél tovább tudjak versenyezni, eljuthassak legendás versenyekre, és persze, hogy minél jobb eredményeket tudjak elérni. De a legfőbb célom, hogy közben jól érezzem magam és tudjak másokat is szórakoztatni, mert csak akkor van értelme mindennek.
Ha változtathatnál magadon egy dolgot, mint versenyző, mi lenne az?
Kikapcsolnám menet közben az érzelmeimet, mert időnként elterelik a figyelmem. Persze azért az élvezet része megmaradhatna.
Mi a terved a következő évadra?
Tervben volt a rallycross folytatása is sokáig, de mivel szeretnék indulni az összes magyar tereprali futamon, elnapoltam a későbbi évekre. Nagyon jó érzés lenne megvédeni az idei bajnoki címünket, de ilyeneket nem lehet előre betervezni, csak rajta lenni a dolgon. Tervezek minél több megjelenést különböző rendezvényeken, és az ideinél is több élményautózást gyerekek és felnőttek számára is, hogy bárki kipróbálhassa milyen a jobb egyben ülni.
Ugyanazzal az autóval látunk jövőre is, vagy van kilátásban váltás?
…..
Ha marad a régi autó, akkor milyen fejlesztéseket terveztek?
Marad a csapat is (Varga Racing Team ASE) és „Pinky 2”, a V6-os Mitsubishi Pajero, most már biztos. Elektromos fejlesztést fog kapni, ennyiben lesz más, mint eddig, remélem ezzel meg fogja közelíteni a gyári 208 lóerejét, és így még ütőképesebbé válik.
Ki fogja jövőre diktálni az itinert?
Terepraliban négy lánnyal versenyeztem ezidáig, időrendben Pánczél Gyöngyivel, Szőke Nikivel, Szaniszló Annával és Arany Virággal, mindannyiuknak köszönöm a kitartó részvételét! Az viszont, hogy ki fogja jövőre diktálni az itinert, szeretném, ha meglepi lenne mindenki számára! Kövessétek figyelemmel a Terepes Csajok facebook oldalát (https://www.facebook.com/terepescsajok)
Nem fogtok csalódni, hozzunk a csajos felállást!
Tervezed, hogy a magyar futamokom kívül, külföldön is megméretteted magad?
Régi vágyam kijutni külföldi nemzetközi versenyekre, pláne mióta a 2012-es Ázsia Túrán belekóstolhattam a Selyem út fantasztikus terepeibe Oroszországban, és a Hargita rali fesztivál jellegű hangulatába! A Silk Way Rally egyik főszervezőjétől (Frédéric Lequien-től) személyes meghívást is kaptunk a versenyre, ami nagyon piszkálja a fantáziámat. A másik verseny, amin még életem során megmérettetném magam az a Rallye Aicha des Gazelles du Maroc, ami egy olyan sivatagi verseny a Szaharában, amit női versenyzők számára rendeznek. Mindkettő verseny az elérhetőség szélén mozog számunkra, támogatókat keresünk hozzá. Ezeknél kevesebb támogatói háttérrel is el tudnánk indulni környező országok nemzetközi versenyein, pl. Lengyelországban, vagy a cseheknél. Készítettünk rá költségvetést, szóval ha valaki tereprali versenyeken szeretné reklámozni vállalkozását a segítségünkkel, várjuk mielőbbimegkeresését!
